*Martina Stoessel*
Kezem ökölbe szorult, nem lehet igaz, hogy pont mellém ültették. Ő meg diadal ittas mosollyal haladt felém. Mikor leült mellém a lehető legmesszebb húzódtam tőle.
-Hello -szólalt meg. Vissza se köszöntem inkább figyeltem a tanárt. Ő ezen egy jót mosolygott.
Óra után mikor felakartam állni, megfogta a kezemet. Én csak értetlenül meredtem rá.
-Suli után találkozzunk. -nyögte ki.
-Semmi okom sincs, hogy találkozzak veled. -mondtam és felálltam.
-Csak hogy tudd -állt fel ő is. -nekem még senki nem mondott nemet.
-Hát úgy tűnik valaki még is, mivel azt mondtam nem találkozok veled. -mondtam és felkaptam a táskámat. -Na bye bye -mosolyogtam és kisétáltam. Utoljára hátra pillantottam ,csak annyit láttam, hogy megnyalja az ajkait és engem bámul.
**
-Hé Tini. Nézd. Harry egyfolytában téged nézz.- szólt Lodo.
-És mit csináljak vele? -motyogtam. -Inkább élvezem, hogy végre süt a nap -mosolyogtam.
-De ugye tudod, hogy most éppen feléd tart?
-Mi? -Néztem Lodo-ra majd Harry irányába. A kurva életbe. -Azt hiszem, hogy inkább megyek vissza a terembe.
-Sziasztok -mosolygott.
-Úgy tűnik már mindegy, azt hiszem hagylak inkább titeket. Sziasztok -köszönt el Lodo és elment.
Cseszd meg. Igazi minta barát.
-Mi újság? -kérdezte kedvesen(?)
-Semmi, de most mennem kell. Fontos dolgom van. -magyaráztam neki.
-És ezt most vegyem is be? Ne néz azért ennyire hülyének.
-Bocs, de semmi kedvem veled társalogni. -mondtam
-Hát ezt pont leszarom mihez van kedved. -vágta rá.
Itt telt be a pohár.
-Mi az, hogy leszarod? Faszomat. Nem elég, hogy együtt kell veled élnem, zaklatsz, a húgommal kavarsz. Még beszélnem is kell veled, közbe semmi kedvem, mert ki nem állhatlak! -kiabáltam és ott hagytam.
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de nem volt időm. Megpróbálom most gyakrabban hozni a fejezeteket, de nem ígérek semmit.
Ha tetszett a fejezet iratkozz fel, írj véleményt és pipálj:)