9. Fejezet

*Martina Stoessel*

-Mennünk kéne haza. -mondta.

-Igen. -mondtam és elindultunk. Csöndes volt az út. Az eső is elkezdett esni.

**

Csurom vizesen állítottunk be otthon. Levettük a cipőmet és csak azt hallottam, hogy valaki futva jön le a lépcsőn.

Maya.. Egyből Harry nyakába ugrott. Én csak ott álltam és néztem, majd elindultam fel a szobámba.

Rossz volt őket nézni. Rossz érzés volt. Beérve a szobámba leraktam a vizes táskámat és a fürdő felé mentem. Lezuhanyoztam és mikor végeztem átöltöztem. A hajamat nem szárítottam meg... Nem volt erőm hozzá. Befeküdtem az ágyamba és hallottam ahogy rezeg a telefonom.

Megnéztem. Egy üzenet volt Lodo-tól.


"Na szia élet ♥ Mi volt Harry-vel? A suliba nem tudtunk beszélni sajnos... Na de mesélj:3"

"Szia élet ♥ Nem volt semmi. Megkért, hogy várjam meg suli után. Elmentünk sétálni..." 

Küldtem el az üzenetet. Pár másodperc múlva érkezett a válasz.

"Na mi történt?:/"

"Megfogta a kezem... És én...Nem akartam elengedni. Meg mikor haza értünk akkor Maya letámadta egyből és nagyon rossz volt őket látni..."

"Ne mond, hogy érzel valamit iránta? Neked ott van Jorge.:O"

"Nem vagy is nem akarok semmit érezni iránta... Szeretem Jorge-ot. Nagyon fontos nekem és nem akarom elveszíteni sem... De nem hiszem, hogy most egy ideig a szemébe tudnék nézni"

"Elhiszem... Viszont felfog neki tűnni, hogy valami baj van..."

"Tudom... De úgy is meg kell vele ezt beszélnem."

Még úgy egy órát beszéltünk utána elköszöntem tőle. Felkeltem mert megakartam nézni Rexet, de meghallottam, ahogy az ágy neki ütközik a falnak és nyögéseket is hallottam és tudtam, hogy nem anyáék, mert mind a ketten dolgoznak most...

Megnéztem az időt. Nem volt még olyan késő. Gyorsan kimentem a szobámból és leszaladtam a lépcsőn. Megkerestem Rexet és elvittem inkább sétálni. Jó lenne, ha Gemma is itt lenne, de ő az egyetemen van...

Már csak csepergett az eső, alig volt valaki az utcán. Úgy fél órája sétálok már, mikor összetalálkoztam Kim-mel. Elmentünk a parkba. Neki is elmeséltem a történteket és ő azzal nyugtatott, hogy ne féljek Jorge szemébe nézni, nem történt semmi olyan.

Valamennyire megnyugtatott, de  akkor is tartok kicsit attól, hogy neki is elmeséljem . 

Hazakísértem Kim-et majd mi is hazamentünk. Szerencsére nem laktunk annyira messze tőlük így hamar hazaértem.  Félve mentem be. Nem akartam Maya-t és Harry-t látni. Anya és Dave még mindig sehol.

Úgy döntöttem áthívom Jorge-ot. Minél hamarabb meg kell vele beszélnem.

**

-Na mit szerettél volna mondani? -kérdezte az ágyamon ülve.

-Tudod -sóhajtottam. Nem tudtam, hogyan kezdjem el. - Harry-vel voltam ma. Vagy is suli után és elakart menni a parkba én meg tudtam, hogy nem biztos, hogy mennem kéne, de még is elmentem és mikor közöltem vele, hogy elmegyek vele ő megfogta a kezem. Először okésnak tartottam mert úgy gondoltam csak azért fogta meg a kezem, hogy el ne vesszek a tömegben, de később mikor már alig voltak és sétáltunk akkor nem engedtem el. Zavarba tudott hozni és mikor haza értünk fájt látni, hogy a húgom szereti őt.- lesütöttem szemem.

Magához húzott és átölelt, megcsókolt.

-Nem számít mi volt akkor, most még is itt vagy velem. Tudom, hogy szeretsz. -mondta és újra megcsókolt. Áttért a nyakamra. Csókolta, szívogatta én meg próbáltam kibírni, mert nagyon csikis volt. Majd elkezdett lejjebb haladni.

**

Arra keltem fel, hogy Jorge mocorog. Mikor megnéztem mit csinál annyit láttam, hogy öltözködik.

-Elmész? -kérdeztem álmosan.

-Mindjárt tizenegy, még házit kéne csinálnom. -mosolygott.
-Kikísérlek. -mondtam és én is öltözködni kezdtem. Lementünk és egészen a kapuig elkísértem. 

-Rendben leszel? Figyelj ha zaklatni kezd csak egy szavadba kerül és többé nem lesz gondod rá. -mondta fenyegetően. 

-Észben tartom, hogy szóljak, de ne cselekedj meggondolatlanul. -mondtam

-Szeretlek. -mondta és megcsókolt.

-Én is szeretlek. -mosolyogtam majd elköszöntünk.  

*Harry Styles

Maya csöndesen aludt mellettem, én felkeltem és elkezdtem öltözni. Majd halkan kiosontam és átsétáltam a szobámba. Elhaladtam Martina szobája előtt ahol eléggé érdekes hangokat hallottam.

Egyszerűen az egész testemet átjárta a düh.. Belegondolva ,hogy az a fasz és Martina együtt...  Megtudnám ölni... Akkor tedd meg. Hallottam újra a hangot. Nem tehetem meg, örökre megutálna.

Bementem a szobámba, felvettem a cipőmet és elraktam a szükséges "dolgaimat" majd egyszerűen a ablakomon keresztül távoztam.

**

-Oh Harry csodálatos volt az este. -mondta a csaj és beleszívott a cigarettájába. - Megismételhetnénk legközelebb is. -mosolygott 

Elmosolyodtam. Legközelebb. Milyen vicces. Hangosan felnevettem, ő csak nézet rám, nem értette miért nevetek. odahajoltam hozzá megcsókoltam közbe a zsebemből elő vettem a kloroform-os zsebkendőt, amit míg aludt előkészítettem és mikor véget ért a csókunk egyből az orrához nyomtam. 

Ellenkezett ugyan, de nem sokára lecsukta szemeit és eszméletlenül előre dőlt.  Majd kikötöztem egy székhez, a házát körbeöntöztem benzinnel és vártam, hogy felkeljen.

Nevettem míg ő zokogva kértem, hogy engedjem el és cserébe megígéri, hogy nem szól senkinek erről.  A kis késemet elővettem és oda sétáltam hozzá. Nevetve kezdtem el vagdosni, míg ő felsikított a fájdalomtól. Gyönyörű volt hallani. Levágtam az ujjait amit egy kis zacskóba tettem, majd búcsú csókot adtam neki és megfürödtem. a véres és piszkos ruháimat levettem és átvettem a váltóruhámat. 

A bizonyítékokat a házzal együtt felgyújtottam. A következő áldozat Jorge. Mondta egy hang a fejemben.



Sziasztok:3 Meghoztam az új fejezetet☺ Ha tetszik akkor iratkozzatok fel és írjatok megjegyzést

8. Fejezet

*Martina Stoessel*

Lépteket hallottam és egy erős kéz markolta meg csuklómat. Felszisszentem a fájdalomtól, de őt  nem érdekelte. Felnéztem rá. Dühösen nézett amitől megrémültem.

-Nem szeretem amikor csak úgy faképnél hagynak. - a hangja komoly volt. Félelmetesen mély. Oda hajolt a fülemhez és suttogni kezdet: - Ma a suli végén találkozzunk a kapu előtt és ajánlom, hogy ott legyél. -elengedte a csiklóm és elment.

Remegtem. Nagyon megijesztett. Damien jött oda hozzám, hogy mi a bajom, mert eléggé sápadt vagyok. Persze lerendeztem, hogy nincsen semmi, de nem igazán hitt nekem.

**

Mikor véget ért a suli összepakoltam és elindultam kifelé. A kapuban megláttam őt. Nem volt nagy kedvem hozzá, de muszáj volt oda mennem. Jorge hátulról megölelt, ezzel megakadályozta, hogy tovább menjek.

Láttam ahogyan Harry felénk fordul és azt is, hogy dühösen nézz.

-Szia. -csókolt volna meg, de csak puszi lett belőle.

-Szia -mosolyogtam.

-Mi a baj? -kérdezte aggódva

-Nincsen semmi, viszont most mennem kell mert dolgom van. -mondtam és Harry-re pillantottam.

-Aggódnom kéne? -kérdezte mikor meglátta kit nézek.

-Nem, vagy is nem hiszem. De ha bármi történik hívni foglak. -mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára elköszönés képen és elindultam a göndör férfi felé..

-Szia. -mondtam és elsétáltam mellette. Ő mellém jött.

-Szóval miatta utasítottál vissza, igaz?

-Nem tudtad, hogy együtt vagyunk?-kérdeztem.

-De. Csak... csak... - rám nézett. Egyenesen a szemembe. -Csak reméltem, hogy nem igaz.

Ahogy néztem, olyan ártatlannak tűnik. Olyan magányosnak ahogy a szemébe nézek. Akaratom ellenére is megöleltem.

Mind a ketten meglepődtünk, de mielőtt viszonozhatta volna elszakadtam tőle.

-Sajnálom. -mondtam zavarban.

-Martina- nem tudta, hogy folytassa.

-Igen?- néztem rá egy pillanatra, de még mindig zavarban vagyok.

-Mit szólnál ha elmennénk a parkba?

-Nem is tudom. -haraptam az ajkamba. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne vele elmenni bárhova is. De mikor megláttam a tekintetét, összeszorult a szívem. -Szívesen elmennék veled -mosolyogtam rá és láttam ahogy felragyog a szeme.

-Akkor menjünk. -megfogta a kezem és futni kezdett. Szerencsémre nem olyan gyorsan, szóval tudtam tartani a tempót és én is fogtam a kezét. A kezünkre néztem és a szívem majd kiugrott a helyéről.

Nem. Nem szabad ezt tennem. Én Jorge-ot szeretem. Nem tehetem ezt vele, nem érdemli meg. De nem tudom elengedni a kezét, akkor sem mikor már rég nem futottunk, hanem sétáltunk .

Mögötte ballagtam és még mindig a kezünket néztem . Hirtelen megállt, így a hátának ütköztem.

-Sajnálom.- motyogta alig érthetően. Elengedte a kezem és felém fordult.

Gyönyörű zöld szemeivel engem figyelt. Nem bírtam megszólalni.




Úristen, nagyon rég írtam már, szóval elnézést, ha kicsit furcsa lett>.< Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt egy rész sem és nem hallottatok a blogról semmit. Viszont megszeretném köszönni a több mint 6000 megtekintést és a 15 feliratkozót ☺nagyon jól esik ☺☺
Remélem tetszett ez a fejezet ☺