2016. július 28., csütörtök

8. Fejezet

*Martina Stoessel*

Lépteket hallottam és egy erős kéz markolta meg csuklómat. Felszisszentem a fájdalomtól, de őt  nem érdekelte. Felnéztem rá. Dühösen nézett amitől megrémültem.

-Nem szeretem amikor csak úgy faképnél hagynak. - a hangja komoly volt. Félelmetesen mély. Oda hajolt a fülemhez és suttogni kezdet: - Ma a suli végén találkozzunk a kapu előtt és ajánlom, hogy ott legyél. -elengedte a csiklóm és elment.

Remegtem. Nagyon megijesztett. Damien jött oda hozzám, hogy mi a bajom, mert eléggé sápadt vagyok. Persze lerendeztem, hogy nincsen semmi, de nem igazán hitt nekem.


**

Mikor véget ért a suli összepakoltam és elindultam kifelé. A kapuban megláttam őt. Nem volt nagy kedvem hozzá, de muszáj volt oda mennem. Jorge hátulról megölelt, ezzel megakadályozta, hogy tovább menjek.

Láttam ahogyan Harry felénk fordul és azt is, hogy dühösen nézz.

-Szia. -csókolt volna meg, de csak puszi lett belőle.

-Szia -mosolyogtam.

-Mi a baj? -kérdezte aggódva

-Nincsen semmi, viszont most mennem kell mert dolgom van. -mondtam és Harry-re pillantottam.


-Aggódnom kéne? -kérdezte mikor meglátta kit nézek.


-Nem, vagy is nem hiszem. De ha bármi történik hívni foglak. -mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára elköszönés képen és elindultam a göndör férfi felé..

-Szia. -mondtam és elsétáltam mellette. Ő mellém jött.

-Szóval miatta utasítottál vissza, igaz?

-Nem tudtad, hogy együtt vagyunk?-kérdeztem.

-De. Csak... csak... - rám nézett. Egyenesen a szemembe. -Csak reméltem, hogy nem igaz.

Ahogy néztem, olyan ártatlannak tűnik. Olyan magányosnak ahogy a szemébe nézek. Akaratom ellenére is megöleltem.

Mind a ketten meglepődtünk, de mielőtt viszonozhatta volna elszakadtam tőle.

-Sajnálom. -mondtam zavarban.

-Martina- nem tudta, hogy folytassa.

-Igen?- néztem rá egy pillanatra, de még mindig zavarban vagyok.

-Mit szólnál ha elmennénk a parkba?

-Nem is tudom. -haraptam az ajkamba. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne vele elmenni bárhova is. De mikor megláttam a tekintetét, összeszorult a szívem. -Szívesen elmennék veled -mosolyogtam rá és láttam ahogy felragyog a szeme.

-Akkor menjünk. -megfogta a kezem és futni kezdett. Szerencsémre nem olyan gyorsan, szóval tudtam tartani a tempót és én is fogtam a kezét. A kezünkre néztem és a szívem majd kiugrott a helyéről.

Nem. Nem szabad ezt tennem. Én Jorge-ot szeretem. Nem tehetem ezt vele, nem érdemli meg. De nem tudom elengedni a kezét, akkor sem mikor már rég nem futottunk, hanem sétáltunk .

Mögötte ballagtam és még mindig a kezünket néztem . Hirtelen megállt, így a hátának ütköztem.

-Sajnálom.- motyogta alig érthetően. Elengedte a kezem és felém fordult.

Gyönyörű zöld szemeivel engem figyelt. Nem bírtam megszólalni.





Úristen, nagyon rég írtam már, szóval elnézést, ha kicsit furcsa lett>.< Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt egy rész sem és nem hallottatok a blogról semmit. Viszont megszeretném köszönni a több mint 6000 megtekintést és a 15 feliratkozót ☺nagyon jól esik ☺☺
Remélem tetszett ez a fejezet ☺

3 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik💗
    Nem tudom, én Jortinista vagyok, úgyhogy kicsit fura volt olvasni hogy kézen fogva sétáltakm..na jó igazából nem akarom hogy Jorge szenvedjen...Szerelmem😂😂😂💗
    Harryt is bírom:)) Siess💝

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ♥ Én is amúgy Jortinista vagyok, de Harry-t jobban bírom ☺ Már nagyjából alakul a következő fejezet, csak még várok pár visszajelzést ☺

      Törlés
  2. Nagyon jó lett!:) Remélem hamar lesz kövi rész!
    UI: Én is Harryt bírom jobban:D

    VálaszTörlés